Egy gimnazista lány agymenéseit, művészkedéseit és szárnybontogatásait találhatjátok ezen a blogon, vagy másnéven egy virtuális kuckón, ahová bárki betérhet egy bögre kávéval vagy teával.

navigáció

eddig történt

látogatók

Rendszeres olvasók

#17 - Csalódtam Németországban

||
Csalódtam Németországban – méghozzá kellemeset. Nehéz megmondani, miért is voltak ellenérzéseim ez a nyugati, fejlett és rendezett ország felé. Talán a nyelv miatt, hiszen – bár nálam szerepel a megtanulandó nyelvek top tízes listáján – egy elég nehéz és kívülről szemlélve nyelvtörőszerű hangzással rendelkező nyelv, amire az emberek csak ritkán mondanák rá, hogy „szép”. Nyilván ez volt oka, amiért annak idején második nyelvnek inkább az olasz mellett döntöttem. De ez még nem ad okot arra, hogy szkeptikus legyek Németországgal szemben – talán még maga rendezettség is ott volt, mert az „unalmas”, és hogy nem sok olyan látványosságot tudtam felhozni hirtelen, amit ott feltétlenül meg akartam volna nézni.
De bármennyire voltak bennem ezek az előítétek, végül, amikor elindultunk Németországba, nagyon izgatott voltam, hiszen olyan helyekre készültem és egy olyan országba, ahol még sosem jártam. És láss csodát, mostanra egészen beleszerettem Németországba.
Ahogy mentünk és egyre több mindent láttunk, ez az ország lassan egyre inkább ledöntötte a bennem felállított falakat.
Hallottam a német nyelvet használatban, helyiektől, és bár egy szót sem értettem belőle, már nem tűnt olyan ronda nyelvnek, sőt. A fura és a vicces jelzőt – ám nem rossz értelemben – még mindig használnám rá, de ez csak megerősített abban, hogy mindenképpen meg akarok tanulni németül.
A rendezettségről pedig kiderült, hogy nem unalmas, hanem megtestesít mindent, ami Magyarország utcáiról hiányzik. Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor egy város tiszta, ápolt, és hogy ez mennyivel fejlettebb és szebb hatást kelt – igen, Németország erősen nyugat.
Amikor Wittenberg kikövezett vagy éppen macskaköves utcáin sétálgattam, megéreztem a német kisvárosok hangulatát, amikor a színes, csinos házak szinte összes ablakában ápolt virágokat látni, de nem csak az ablakokban, hanem az utcán folyó aranyos kis csatorna korlátján is sorra nyílnak a szebbnél szebb virágok. A helyiek pedig mind biciklivel járnak, és teljes nyugalomban támasztják le a csatorna korlátjához, és megállnak beszélgetni az ott lakó ismerőseikkel. Bár Wittenberg szinte csak néhány sétálóutcából áll, ott mégis rengeteg pici kávézó és étterem is fellelhető, ugyanúgy, ahogy ajándék- és ruhaboltok. A leghíresebb célpont persze a vártemplom, ahol Luther Márton 500 éve kiszögezte a kapura 95 tételét. Hangulata és szépsége miatt kérdés nélkül ez a történelmi kisváros lett a kedvencem a Németországban meglátogatott helyek közül.
Németországban pedig nem csak Berlin tartogat szép látnivalókat, mint kiderült (merthogy a fővárost nem látogattuk meg). Drezdában például rengeteg gyönyörű építmény található, szinte mind a néha kissé túldíszített barokk stílust képviseli, de itt is jellemző a tisztaság és a rendezettség a kikövezett történelmi belvárosban. Talán a kedvenc helyem ott a Zwinger volt, a hatalmas zöld parkot körülölelő barokk palota. A parkban szinte láttam, ahogy annak idején fényűző bálokat tartottak, minden résztvevő rizsporos parókában, a nők hatalmas és díszes, fűzős ruhákban.
Wartburg vára szintén nagy élményt hagyott maga után. Néhol erődszerű felépítése vegyült a híres fakeretes német házak stílusával. A vár, ahol Szent Erzsébet leélte az életét, valamint ahová Bölcs Frigyes választófejedelem elrejtette Luther Márton majdnem egy évre, mára gyönyörűen renovált állapotban áll. Az idegenvezetés pedig különösen tetszett, egy német férfi vezetett minket körbe, erősen akcentusos angollal, amit, bár oda kellett figyelni, élmény volt hallgatni. A várból gyönyörű kilátás néz Eisenach városára és a környező erdőkre, távolabbi hegyekre.
A német élményt pedig csak koronázni tudta a hazafelé úton meglátogatott Prága. Sajnos csak fél napot tudtunk ott tölteni, ami kevésnek bizonyult, hogy úgy igazán megnézhessünk Csehország csodálatos fővárosát, ezért azonnal eldöntöttem, hogy még visszatérek oda.
Azt hiszem, Németország minden szempontból megdöntötte az ellene szóló érveimet és érzéseimet. Wittenberg után pedig egyenesen feléledt bennem a vágy, hogy odaköltözzek.
Mindig is külföldön szerettem volna egyetemre járni, és ezért már egy ideje keresek helyeket ingyenes vagy olcsó felsőoktatási lehetőségekkel, de eddig a szemem mindig elsiklott Németország neve felett Skóciára, Svédországra vagy éppen Dániára, nem tűnt alternatívának. Most viszont, hogy voltam ott, felkerült a térképre számomra, és egészen elképzelhető, hogy érettségi után Németországban kötök ki. Nem tudok németül, mint említettem, ezért biztosan angol nyelvű kurzusra mennék, de hiszek abban, hogy meg tudom tanulni a nyelvet, ha ott élek. Így egészen valódi lehetőséggé vált számomra, hogy Németországba költözöm.
Azt hiszem, elmondhatom: szeretem Németországot.

Köszönöm, hogy elolvastátok ez a bejegyzést, amelyben megörökítettem a múlt heti utazásomat. 
Ti jártatok már Németországban? Volt olyan hely, amiről azt gondoltátok, nem fog tetszeni, de beleszerettetek?

4 megjegyzés

  1. Én még sajna nem voltam Németországban, de nagyon szeretnék egyszer elutazni oda. Már elsős korom óta tanulok németül, szóval talán még a nyelvtudásomat is kipróbálhatnám a gyakorlatban. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképp menj el, nagy élmény lesz, főleg, ha tudsz is németül, nem úgy mint én, aki egy szót sem értett. :D

      Törlés
  2. Manapság már egyáltalán nem ér akkora hátrány, ha nem beszéled a németet és úgy költözöl ki egy egyetem városba. Nagyon sok a más nemzetiségű cserediák, úgyhogy angolul is nagyrészt megoldható a kommunikáció. :)
    Szerintem Berlin pont nem adja vissza azt a tipikus kialakult német város képét, csak úgy mint a többi nagyobb város. Egyrészt tele van turistával, másrészt annyira multikulti, hogy egyáltalán nem érvényesül az elvárt élmény.
    Egyébként Németország a nagysága miatt tényleg tele van jobbnál jobb kirándulós helyekben és aranyos kisvárosokban.
    Meg persze más ott lenni pár napig, mint több hetet vagy akár évet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy meg lehet oldani némettudás nélkül is többé-kevésbé, viszont ha tehetném, akkor inkább nem hagynám ki, hiszen imádok nyelveket tanulni, és így is úgy is meg akarnék tanulni németül. :)
      Biztos igazad van, bár ahogy írtam, még nem voltam soha Berlinben, és Drezda volt a legnagyobb város ahol voltunk. Tény, más hangulata volt mint a cuki kisvárosoknak, de a belvárosa így is gyönyörű volt.
      Nyilván mindenhol más ott élni mint néhány napig ott lenni. Mondjuk így meglátogatás után nekem Németország tűnt az egyik legélhetőbb országnak ahol jártam.
      Köszönöm a kommentedet.:)

      Törlés