Egy gimnazista lány agymenéseit, művészkedéseit és szárnybontogatásait találhatjátok ezen a blogon, vagy másnéven egy virtuális kuckón, ahová bárki betérhet egy bögre kávéval vagy teával.

navigáció

eddig történt

látogatók

Rendszeres olvasók

#16 - Vihar (szösszenet)

||
Ma egy rendhagyó bejegyzés érkezik, egy két évvel ezelőtti viharos nyári éjszakán készült rövid kis szösszenetemet, írásomat osztom meg veletek. A címe: Vihar.
Hallgatom, ahogy az esőcseppek kopognak a háztetők cserepein, ahogy a jég verdesi palákat, amint a csatornákon csorog le a víz. Egyszer erősödik, majd csaknem eláll, de aztán újult erővel rákezd. Érzem a jól ismert illatot, ahogyan az eső felveri a port. Egyszercsak hatalmas, félelmetes fénynyaláb szeli át a sötét, éjszakai égboltot, majdnem kiégeti a retinámat, egy pillanatra majdnem nappali fénybe öltözteti a vidéket. Ámulok szépségén. Hallgatom a mennydörgést, mely évekkel ezelőtt talán még megijesztett, most azonban szeretem a hangját. Számolom a másodperceket, amik eltelnek a villám után, majd amikor megdörren az ég, abbahagyom és elkönyvelem, milyen messze sújtott le a villám, magamban fohászkodom, hogy senkinek se legyen baja.
Szeretem a vihart.
Az ablakból.
A számolásról te jutsz eszembe. Hiszen veled számoltunk mindig, együtt skandáltunk minden villám után. Talán te is fönt vagy? Minden bizonnyal, hiszen ilyen hangos esőre, jégesőre csak azok nem ébrednek fel, akiket kiütöttek. Vajon te is figyeled az ablakban ülve és bámulod a villámokat? Vagy átkozod a vihart, mert nem tudsz tőle aludni? Belegondolva, talán otthon se vagy. Hisz folyton elutazol valahová, főleg most, hogy nyár van. Ott is van vihar, ahol te vagy? Még az is lehet, hogy éppen bőrig ázol az esőben.
Nem tudom. Sose tudom.
Elállt az eső, csak a mennydörgések hallatszanak. Nézem a villámokat, melyek akkor sújtanak le legtöbbször, amikor nem figyelek. Te talán már alszol is. Talán fent vagy, mert le se feküdtél, talán valakin agyalsz folyton, aki - a vihar mellett - nem hagy aludni. Azt nem merem elképzelni, hogy esetleg rám gondolsz. Rám az összes ember közül, akik szebbek, jobbak, mint én, akiket jobban ismersz, mint engem. Nem, ez esélytelen. 
Elmúlt a vihar, már én se ülök az ablakban. Csak a víz csorog le a csatornán, a villámok is alig érkeznek. Azt hiszem, aludnom kéne. De mégis, te vagy nekem a vihar, tovább tombolsz bennem, figyellek, hallgatlak, élvezem. Szeretlek nézni, hallgatni a hangodat, amit mondasz.
Az ablakból...

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése