Egy gimnazista lány agymenéseit, művészkedéseit és szárnybontogatásait találhatjátok ezen a blogon, vagy másnéven egy virtuális kuckón, ahová bárki betérhet egy bögre kávéval vagy teával.

navigáció

eddig történt

látogatók

Rendszeres olvasók

#14 - A tizedik dióhéjban

||
Hivatalosan is véget ért az idei tanév is, és most, hogy már le is érettségiztem angolból, végre nekifogok ennek a bejegyzésnek (amit már egy hete tartogatok magamnak félkészen). Klisésen hangzik, ha azt mondom, milyen hamar eltelt, és hogy olyan érzés, mintha még csak most kezdődött volna el – de igaz, egyáltalán nem tűnik régnek a szeptemberi iskolakezdés.
Egy igencsak érdekes tanéven vagyok túl – a tizedik iskolaévem volt tele eddig a legtöbb kihívással, de mégis az egyik legjobbként éltem meg.

Tanulás, kihívások

Azt hiszem, egyik évben sem volt még ennyi rám, mint idén, így az órarendem kicsit húzós volt. (Alig várom, hogy jövőre angollal, infóval, rajzzal és énekkel kevesebb legyen.) Annyi könnyítés volt, hogy idén bevezettek egy kicsit diákbarátabb csengetési rendet, így nem mindig éreztem meg annyira azt a nyolc-kilenc órát. Plusz, bár azért elég sokat kellett tanulni, annyival szerencsém volt, hogy a tanáraim általában teljesen rendben volt.
Idén annyi újdonság volt, hogy bevezették a fakultációkat – egy évvel korábban, mint a legtöbb gimiben, ez azért jó, mert ez ilyen „próbálgatós” év, annyiszor lehetett felvenni és leadni, amennyiszer akartuk. Én rendesen ki is vettem a részem a leadás-felvevés című játékban, ezt bevallom. Töri- és angolfakttal kezdtem év elején, egy hónap után azonban leadtam a törit, mert borzasztó volt a tanár, és megállapítottam, hogy vele nem lesz meg az emelt érettségim; és mivel nem akartam csak angolfakton maradni, felvettem a magyarfaktot, akkor még nem tudtam mire vállalkozom, de nem bántam meg, mert azóta szeretem igazán a magyarórákat, amióta faktos vagyok. Igen ám, csak az a rossz töritanár, két napra rá, hogy leadtam azt a bizonyos papírt, részegen ment be tanítani, majd a következő héten eltűnt és végül ki is rúgták. Egy hónappal később találtak egy új töritanárt, és miután kiderült, hogy jó tanár, én visszamentem faktra. Attól kezdve három faktra jártam év végéig, ebből csak az angolt bántam meg kicsit, mert túl sok óra volt, én pedig a legtöbben majdnem bealudtam, mert nagyon unalmas volt – a csoport legnagyobb része még nem volt túl a nyelvvizsgáján, és én amúgy is a jobbak közé tartoztam indig angolból, így ez nem volt kihívás. A töri egyébként nagyon durva, rengeteget kell tanulni rá, sokkal többet, mint amennyit valaha kellett akármire, de azt hiszem, szeretem eléggé a törit ahhoz, hogy továbbra is bevállaljam.
A faktok segítségével már nagyjából látom előre, hogy mikor miből és milyen szinten fogok érettségizni, ezt idén el is kezdtem az angolérettségivel. Bár nyilván főleg azért csináltam, hogy ne kelljen angolra bejárnom, azért is hasznos, mert így eggyel kevesebből kell érettségizni tizenkettedikben. Pont ma lettem túl a szóbelin, ami szerintem jól sikerült, de még nem tudok eredményt, majd hétfőn lesz. A cél egyébként a maxpont volt, mert nem akarom lerontani az írásbelin elért jó százalékot, hanem megtartanám. Nem tudom még, hogy akarok-e emeltezni angolból, a várható százalék alapján nem kellene feltétlenül, és megnéztem, hogy pontokban jobban járok, hogy inkább töriből teszek emeltet, mint angolból, de ha mind a kettőből, az nyilván szintén elég jó lenne az ezzel szerzett plusz száz pont miatt. Nem biztos, hogy említettem már a blogon, de egyébként pszichológia szakra készülök, ahova emeltként mind a két tantárgyat elfogadják, de egy is elég – viszont elég sok pont kell, 440-450 körüli.
A faktokon kívül elég sok kihívás volt ebben az évben. Például szeptemberben részt vettem (beugróként) egy országos versenyen, amire annyit tanultam és hajtottam a csapattársaimmal együtt, mint még soha, és emiatt az első hónapban a suliban alig tanultam valamit, így a legtöbb ilyen dolog októbertől zúdult rám, amikor lement a verseny, ahol egyébként országos 6-ok lettünk, a döntőben utolsók, mert 6 csapat volt, de ennek ellenére jövő hét vasárnaptól mind a hat csapat, köztük mi is jutalomkirándulásra megyünk Németországba, amit már nagyon várok. Így hát a sok készülés és szenvedés tulajdonképpen nagyon megérte, de emellett igazából úgy éreztem, én is sok mindent tanultam magamról a verseny alatt, és azt hiszem, az önbizalmam is nőtt. A verseny mellett jelentkeztem egy külföldi ösztöndíjpályázatra, ahol nem jutottam ki, de nagyon hasznos volt számomra.

Barátok

A faktos rendszer velejárója az, hogy hogy olyan emberekkel is töltöttem időt, akikkel addig nem igazán, legyen az az osztályomból, vagy az évfolyamból, míg kevesebb ömlesztett egész osztályos óránk volt. Ez nekem azért volt nagyon jó, mert a tavalyi évhez képest sokkal kevésbé éreztem magam bezárva a néhány barátommal, akikkel mindig voltam és akik közül egyik sem volt annyira közeli barát. Sok olyan emberrel beszélgettem, akivel máshogy nem nagyon volt közöm, és ezt nagyon élveztem, sokkal nyitottabb is voltam, azt hiszem, mint régebben. Már sokkal könnyebben odamegyek egyes osztálytársaimhoz beszélgetni, és nem érzem magam tehernek.
Ami a barátokat illeti, az egyik barátnőmhöz jóval közelebb kerültem, mint eddig, bár ez a folyamat már tavaly elkezdődött. Azt hiszem, szereztem is egy új barátot. A másik oldalon viszont egy barátnőmmel eltávolodtunk egymástól (bár, tény, hogy sose volt nagyon mély a barátságunk), és az egyik legjobb barátomat pedig elveszítettem. (Írtam róla bejegyzést is.)

Önmagammal való kapcsolat

Egyértelműen a pozitív irányba mozdult az önmagammal való kapcsolatom az év során, főleg a tavalyi évhez képest, ami számomra kicsit mélypont volt. A sok kihívás, amik néha terhek voltak, nagyon sokat tanítottak magamról.
Az elmúlt években rengetegszer éreztem magam önbizalomhiányosnak, félénknek, zárkózottnak. Sokszor sírtam, közben önmagamat ostoroztam, mert akármi bajom volt, valahogy mindig oda lyukadtam ki, hogy „én mennyire nem vagyok elég”. Nem igazán voltam nyitott mások előtt, nehezemre esett beszélgetéseket kezdeményezni.
Azt hiszem, ezek tükrében nagyon jó érzés azt mondani, hogy most eljutottam odáig, hogy valóban egészséges önbizalmam van, nyitok más emberek felé, beszélgetek, sőt, időnként még a kezdeményezés is működik. Ehhez mindenképpen nagyon sokat segített egy tavaly lejátszódott beszélgetés egy régi barátnőmmel, és az, hogy többször ki lettem rántva a komfortzónámból ezekkel a kihívásokkal, amik történtek az idei év során.
Szóval, ennek az évnek mindenképpen pozitív kicsengése van számomra, a legtöbb tekintetben. Elég sok minden változott tavaly óta, sok olyan is, amiről nem írtam. Van olyan, ami miatt időnként szomorú vagyok, de az az igazság, hogy semmi pénzért nem pörgetném vissza az időt, hogy akármit megváltoztassak. Így volt jól, ahogy volt, ráadásul van egy olyan érzésem, hogy a dolgok megint meg fognak változni.

Ez lett volna a tizedik iskolaévem összefoglalása, egy kicsit mindenbe belekóstolva. Kíváncsian várom, mit tartogat nekem a tizenegyedik – bár ez egy kicsit durva, hogy tizenegyedikes leszek.

Nektek milyen volt az idei évetek?

2 megjegyzés

  1. Nagyon gratulálok az összes eredményedhez! Remélem, élvezni fogod a németországi kirándulást ;)
    Hasonló tapasztalatokat gyűjtöttem idén, bár én most végeztem a kilencediket. Nálunk még nincsenek faktok, viszont idén jött be a második, nyelvünk, ahol jobban megismerhettük az évfolyamtársainkat.
    Örülök, hogy meglett az önbizalmad is :D Én is úgy érzem ebben az évben fejlődtem a legtöbbet ilyen téren, bár nem az önbizalmammal voltak nagy gondok :D, leginkább a magamhoz való viszonyulásban jelenik meg a változás, ennek köszönhetően lettem rendszerezett és összeszedett.
    Nagyon tetszenek a posztjaid, mindig olvaslak, de sajnos sokszor nem jut időm kommentelni, de igyekszem pótolni az elmaradásom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igyekszem jól érezni magam. :)
      Igen, a második nyelv is nagyon jó volt ebben, amikor tavaly bejött, több olaszossal nagyon jóban lettem, pedig lehet, egyébként sose beszéltünk volna.
      Örülök, hogy te is fejlődtél a magaddal való kapcsolatban! Nagyon jó, hogy rendszerezett és összeszedett tudsz lenni, őszintén, nekem azon még nagyon erősen dolgoznom kell.
      Örülök hogy tetszenek, köszönöm, nagyon jól esik a kommented! :)

      Törlés