Egy gimnazista lány agymenéseit, művészkedéseit és szárnybontogatásait találhatjátok ezen a blogon, vagy másnéven egy virtuális kuckón, ahová bárki betérhet egy bögre kávéval vagy teával.

navigáció

eddig történt

látogatók

Rendszeres olvasók

#13 - Minden idők kedvenc dalai

||
Ha valamilyen dal megtetszik, hajlamos vagyok rongyosra hallgatni, de van, ami máig nem kopott el és talán nem is fog soha. A mai bejegyzésben ilyen dalokat gyűjtöttem össze. Az itt felsoroltak közül többhöz tartozik történet, emlék, ezért kedvesebb más daloknál. Az előző zenés bejegyzésemben szinte minden szám az indie pop/rock kategória alá tartozott, azonban a változó ízlésem miatt most a paletta kicsit máshogy fog festeni.
Tori Kelly-t évek óta hallgatom, imádom a hangját, elképesztően tehetséges, és sok dalát sorolhatnám ide, de a legeslegkedvesebb mindenképpen a Silent, amit az Emlékek Őre című filmhez alkotott Tori (de egyébként sajnos nincs belevágva a filmbe, csak a hozzá tartozó albumon van fent), amihez egyébként nagyon illik, hangulatában és szövegében. Számomra azért jelent sokat, mert egyrészt szerintem gyönyörű dal, és egyébként az egyik legkedvesebb történetemet erre a dalra írtam, ráadásul a szövegét mostanában nagyon át tudom érezni. Sokáig elég zárkózott voltam, nem mondtam ki, amit gondoltam, nem álltam ki emberek elé énekelni se (pedig azt imádom!), azonban az utóbbi egy évben kezdtem el érezni, hogy nekem ez baromira nem jó, és nem bírok tovább fekete-fehérben élni, és nem fogok csendben maradni.
Ami még plusz, hogy az utóbbi több mint egy hónapban elkezdtem megtanulni gitáron a dalt, és mivel elképesztően élveztem, ez visszahozta a motivációmat arra, hogy újra minden nap vagy legalábbis gyakran gyakoroljak és hogy magamtól megtanuljak dalokat, amiket szeretek.

2. Birdy – Skinny Love

Birdy-re is igaz, hogy nagy kedvencem, és sok-sok dalát hallgatom. A Skinny Love az egyik leglelső dala, vagyis igazából nem is az övé, hiszen Bon Iver dalának a feldolgozása, azonban a Skinny Love az ő változatábal híresült el. Számomra ezért fontos dal, mert amellett, hogy évek óta hallgatom, az idei tanévben zongorakísérettel és táncossal együtt sikerült elénekelnem az iskolai művészeti esten, ami nagy élmény volt számomra, hiszen még nem nagyon voltam egy ilyen produkció része.

3. AC/DC – Are You Ready

Nem hiszem, hogya blogon említettem-e már, de apukám jóvoltából én rockon nőttem fel, azon belül is az AC/DC-n. Nagyon sok számukat szeretem, és bár mostanában már ritkábban hallgatok rockot úgy általában, még mindig nagyon szeretem. Az Are You Ready szimplán azért a kedvencem, mert kiskoromban ez tetszett a legjobban, és talán még mindig. Akkor még nem tudtam angolul, fogalmam sem volt, hogy miről visítozik Brian Johnson, szóval itt nincs semmi ilyesmi vonatkozása a dolognak, viszont - bármilyen furán is hangzik -, nekem az a dal a gyerekkoromat jelenti.

4. Nirvana – Smells Like Teen Spirit

Ezt a dalt már akkor fedeztem fel magamnak, amikor már én döntöttem el, hogy mit hallgatok, és már a saját ízlésemet alakítottam, de még nagyon az elején, amikor még rockon kívül nem voltam hajlandó mást hallgatni (mert volt ilyen korszakom, úgy 11 éves koromban, ide jött még a Nightwish és a Linkin Park, amik nem maradtak meg). Nem vagyok nagy Nirvana-rajongó, hiszen csak két számukat hallgatom (Come As You Are a másik, nyilván, tudom, tömeg vagyok), de ezt a számot imádom. Itt sincs semmi jelentés, vagy történet, egyszerűen csak megmaradt kedvencként.

5. The Lumineers – Angela

A The Lumineers egyértelműen újabb kedvenc zenekar, a mostani indie-korszakom részei, de ugyanannyira imádom őket. Az első szám, amit hallottam tőlük, az az Ophelia, és az is közel volt a listába kerüléshez, de mégiscsak az Angelát kellett választanom, ami azonnal megfogott, ahogy hallottam, a hangulatával, a szövegével, mindennel. Mostanában ezt a dalt is tanulgatom gitáron egyébként, a Silent hozta új lendület keretében.

6. Kelly Clarkson – Hello

A 11 éves kori rock- után jött a Kelly Clarkson-korszakom. Tudom, éles váltás, de valahogy mégis ez történt, egy csomó ideig rengeteg Kelly Clarksont hallgattam, ezért mindenképp be akartam tenni egyet, amit még mindig hallgatok, jelképezve az időszakot. Nehéz volt mondjuk kiválasztani, de végül a Hello mellett döntöttem, amit régen is hallgattam, bár talán nem volt a legnagyobb kedvenc, de nem olyan rég újra felfedeztem, és még mindig sokszor szól nálam, főleg, hogy időnként (sajnos) át tudom érezni a szövegét.

7. Green Day – Boulevard of Broken Dreams

A Green Day hatodikban nagyon menő volt az osztályunkban, rám is akkor ragadt, főleg, hogy a rock mindig is közel állt hozzám. Azóta már Green Dayt sem hallgatok annyit, mert főként a hypolt számaik tetszettek, így nem lettem olyan rajongó, aki minden számot ismer és szeret. A Boulevard of Broken Dreams lett a kedvencem. Itt sincs történet, egyszerűen csak ez tetszett a legjobban.
A Margaret Island az egyetlen magyar zenekar, akiket szeretek, a zenéjük nagyon az én stílusom, főleg, hogy sok számuknak van népies beütése, ami, mint már korábban írtam róla, az én gyengém, ráadásul a szövegeiket is nagyon szeretem, mert mindig jelentenek valamit, és metaforikusak, képiek, néha kicsit "misztikusak". Az Eső egyértelműen a legismertebb számuk, de nekem is nagy kedvencem. Először egyébként az iskolai zenekar feldolgozásában hallottam és nagyon tetszett, így találtam rá a Margaret Islandre. Tegnap konkrétan az ő koncertjükön voltam, mondanom sem kell, hogy teli torokból énekeltem a legtöbb számukat.

9. Emeli Sandé – Read All About It

Ehhez a dalhoz köt talán a legtöbb emlék, ugyanis még amikor körülbelül 12 éves voltam, egy zeneiskolai táboron vettem részt, ahol sok számomra kedves emberrel találkoztam, közülük eggyel lettem igazán jóban, annyira, hogy után évekig visszajártam a táborba, de mint ahogy az szokott lenni, az ilyen tábori barátságok csak a táborban léteznek, utána nem, így amikor egyszer nem tudtam elmenni, megszakadt a dolog. A dal az első közös táborunkból származik, az a bizonyos lány kedvenc dala volt, ezért folyton azt játszotta a szobában, és énekelte is mellé. A végére velünk is megszerettette, és közösen egy harmadik lánnyal még produkcióként is énekeltük, úgy, hogy én felső szólamot énekeltem rá. Egyébként akkor és utána tanultam meg magamtól harmóniákat énekelni. Mindenesetre ez egy nagyon jó emlék számomra, a dalt pedig azóta is imádom.

10. James Bay – Hold Back The River

A dalt először úgy hallottam, hogy egy nagyon jó baráti társasággal voltam (ami azóta sajnálatos módon már nincs), kártyáztunk, és ment zene, és felcsendült ez a szám is, és valaki - egy srác, aki akkoriban tetszett amúgy - megkérdezte, hogy mi az, és a többiek elmondták acímét, így meghallgattam otthon és megtetszett. Azóta szeretem egyébként James Bayt és hallgatom rengeteg számát. (Bevallom, az újak közül nem mindért vagyok oda, de ez más kérdés.) A Hold Back The River azóta is kedvenc.
Végül, de nem utolsósorban muszáj volt beraknom egy dodie-dalt is. Felé még nem nagyon fejeztem ki az imádatomat a blogon, így most megteszem, hiszen nagyon oda vagyok Dodie Clarkért, mind zeneileg, mind mint YouTuber. A 6/10 azért az egyik nagy kedvencem, mert egyrészt nagyon szép dal, másrészt én is át tudom érezni a szövegét és a tartalmát, hiszen én is voltam (és időnként vagyok is) egy csöppet önbizalomhiányos.
Ti szeretitek a dalokat a listámról? Nektek mik az örök kedvenceitek?

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése